Yentnán gyorsan elláttam a kutyákat, melegítettem magamnak egy pizzaszeletet forró vízben, és azt vacsoráztam. Ezeknél a vendégszeretőknél nem rendelek semmit, ahol ugye a meleg víz 5$. Itt választhattam hogy 4 v 5 óra pihenőt adok, illetve hogy képzelem el az út további szakaszát. 30 mérföldre van egy cuki csekkpont Deshka Landing , ismerem a tulajt az étterem is jó. Onnan 32 Sheep Creek Lodge, az utolso csekkpont , ami az általam leglátogatottabb alaszkai étterem , mivel a legközelebb esik a házamhoz. Azért itt már kijön hogy ez hazai pálya... azt döntöttem hogy egy nagyobb pihenő (5 óra) után végig megyek Sheep Creek-ig, 62 mérföldet (100 km t) megállás nélkül. A pálya gyors, a kutyák nem tűnnek rossz kondiban. A maradék 10 kutyámnak nagyon egybe van a mozgása, nehezen tudom elképzelni hogy lesérülnek és ami nagyon fontos , jól és sokat ettek. Útközben snackeztetem őket , az inkább többször kevesebbet elv alapján. Most újra nappal haladok. Most 1 óra 40 percet aludtam, ez már itteni viszonylatban kánaán. Friss vagyok és krvjó hangulatban tolom. Oké aludtam is, napfény is van, de a fő ok, hogy ugyan ez nem az utolsó menet, de már látom a végét. Egy 500 km-es verseny, olyan 6-7 futamból áll és ez a mostani pontosan tükrözte az érzelmi grafikont, amin a 8rétegbe bugyolált ember átmegy. Első 2 menet: lelkesedés, versenyen vagyunk, még van az otthonról hozott kialvottságból, energiából. Utolsó 2 menet: lelkesedés, nagy részén már túl vagyunk, már látjuk a végét. Közte: a lélek sötét éjszakája, életközepi válság, a pusztai40 nap, meg amit akartok. Jobb híjján én VKK -nak. versenyközepi krízisnek nevezem. Ezt a gondolatot folytatva már érthető, hogy az Iditarod (1050 mérföld) miért nem 3.5x nehezebb mint egy ilyen verseny (300m), hanem sokkalta többször. Mert a VK az nem két futam, hanem 18(22-2-2=18). Mondhatjuk hogy a versenyközepi krízis nem 2 futam , hanem 18( 😱- még leírni is rossz volt:) tehát a verseny e szemszögből 9x nehezebb. És ebbe még nincs belekalkulálva a kumulálódó hatás , a hatványozódó fáradtság, álmosság. Ugyanúgy , mint ahogy ha naponta edzesz a kutyáiddal es estére hazatérsz, és befekszel az ágyikódba, ez soha nem fog felkészíteni egy 500 km es versenyre; ugyanúgy 500 km es versenyek sem fognak az Iditarodra. Ezt most megértettem. Minősegi ugrás kell, amit ott és akkor kell meglépni. Közben 1-2 Team utolér és megelőz. Főleg 16 kutyával indultak, de már ők is 13-14 kutyával mennek. Én nem érek utol senkit. Deshkánál aláírom a be és kijelentkezést és már megyek is tovább Sheep Creek felé. Előbb egy antarktiszi tájon megyek , ahol vízből kiemelkedett és ott megfagyott jégtömbök fehér pusztasága között lavírozunk. A terep újra jeges, kemény, kell vigyázzak a térdem rugózására. Újra kineziotapekkel vagyok kitapétázva , de a baj messze nem olyan nagy, mint az előző versenyemen , most inkább prevenció gyanánt tettem fel. A 100 km jó hosszú, de minden jó, a jégmadarak csicseregnek. A varjú is énekesmadár, csak ő rocker. Hát metált hallgatok. Lehet ezen a futamon nem is történik semmi?- Nyugtázom derűsen. Es akkor bummm. Hát persze. Egy kanyar után - én még a kanyar túlsó végén vagyok, ezért nem látom h miért- megtorpan a vezérkutyám, sőt elkezd visszafelé futni. Legutóbb ilyen a jávorszarvas támadásnál volt ... Végül beérek a kanyarba , és egy 4-5 méter széles patakot látok, ami keresztbe megy a trailen, és amin semennyi jég sincsen. Tumble és Vandal pedig inkább bevágták a satuféket. Szép lett volna , ha átfutnak rajta, de nem tudom hibáztatni őket, hiszen egész télen nem volt ilyen helyzetünk, nem gyakoroltuk. Ráadásul mire én kiadhattam volna a motivációs parancsot, hogy mégiscsak előre, már késő volt. Ilyenkor ha elsőre nem tudod átszuggerálni a kutyáidat, második nekifutásra már nem fog menni. Marad hogy te viszed at a csapatot: kutyát és szánt. De a probléma nem egy szingli Bridget Jones, a probléma párostól jön. Ugyanis így hogy Tumble, Vandal visszafordultak, a 4 pár kutyához értek le. (Most ide valami thrilleres zene kell)


Aki Patron volt. A többi olyan kiszámítható volt, mint éjszaka után a nappal. Patron lerázva streetfighter jelenét, visszanyúlt pornósztár múltjához, és fölékerült Tumble-nek. Erre már ott teremtem én is, a hivatalos ünneprontó. Mire szétválasztották őket, rájöttem hogy a főzsinórt annyira körültekerték a swing kutyákon Foxon és Jitterbugon, hogy azok nyaka és lába között csavarodott. Na, mostmár egyáltalán nem akartam hogy elinduljanak előre, mondjuk ez a folyó miatt nem fenyegetett... Rájöttem , amíg Patront nem kapcsolom ki a körforgásból nem lesz semmilyen előrelépés itt. Hátravittem a szánhoz, odakapcsoltam a karabinerrel. Mire visszafordulok, mit látok? Tumblenek jobb napja van, mint legutobb mikor 400 likeot kapott tőletek a Facebookon - most meg Hombre van rajta!! Futottam hogy levakarjam a mexikóit!! Őt már hová vigyem?? Ha Patron mellé teszem, akkor meg bunyó lesz. Valahogy megoldom. Végül kitekergetem a swing kutyákat, kiegyenesítem a főzsinórt, kicserélem a vezért, de Beattle sem lelkes. Kb úgy van lecövekelve a fenekén, mintha sámán tűzjáráson akarnám átvinni. Igen, itt nem lesz áthúzás, max ha én vagyok a leadben . De ugy nem lehet athúzni a vezérkutyát, vele a kutyacsapatot, vele a szánt, ha a 2 kan(os) meg ki van pányvázva a szánhoz... ha vissza teszem őket, újra összegabalyodnak, mert nem feszes a főzsinór ( víz -patak távolság már rövidebb sokkal mint a főzsinórom!) Mi van ha a pataknál beborul a szán, benne a hálózsákom? Hogy megyek át a patakon mikor átugrani nem tudom, de azert nem bokáig ér ( lábszárközépig). Végül úgy döntök, hogy szemeteszsákokat teszek a 2 csizmám ( a Lobben és a Neos) közé. Ezzel átvittem a patakon, a hálózsákom, egy táskám ruhákkal, egy kötelet és egy hóhorgonyt . Aztan átvittem a vállamon Patront, aztan Dalleyt, akiket becsatoltam a kötélre. Mikor épp fordultam volna vissza, utolért egy csapat. Intek neki, h vigyázzon, ne óvatlanul előzzön, mert itt gáz van. Lefékezi , lehorgonyozza a csapatát. Ilyenkor az van, hogy az elso csapatot kell átvinni , utana a 2.at. At is visszük, először az enyémet, majd az övét. De mivel nekem 2 kutyám ki van fogva és nehány csomagom, mondom neki menjen , ne várjon ( amúgy enyém lett volna az elsőbbség). El is indul. Erre megjelenik még egy csapat, majd még egy , még egy . Mivel nekem van a csizmám már bevízhatlanítva, én segítem mindegyik vezérkutyáját át. Így mindegyik csapat elém kerül, de a saját 2 kutyámra még mindig nem volt idő. Így mindegyik elmegy és én indulok el utolsónak... Amellett hogy belehaltam a fair play be , ebből a 4 csapatbol 3 is előttem végzett a verseny végén... mindegyik 10-15 perccel... no komment... de legalább minden jól végződött. Látom nem zoknizták le a kutyákat, mert nincs hideg és nem tapadt rá hó ( a zoknikra) úgyhogy én sem teszem. A csekkpontig már minden zavartalanul megy, beérünk a Sheep Creek Lodge hoz, ahol minden csapat a kötelező 6 oras pihenőjét tölti. Itt már nincsenek különbségek- mindenki 6 órát marad és indul. Bent találkozom az egész kennel-el,4 srác , 1 csaj, hiszen ez az esti törzshelyük nap mint nap. Induláskor mindegyik segít zoknizni hiszen a szabály engedi. Így hát 6 an zoknizzuk a maradék 9 kutyát. Azert 9, mert Rumor is kikerül. Egy állatorvos ugyanis megvizsgálja sztetoszkóppal a tüdejét, és azt mondja , h tüdőgyulladása van. Rumor a legenergetikusabb kutyám, az egyedüli aki a pihenőknél ugat, csahol, még ebben a szakaszban is. Kihívom Jent, aki 5 km-re lakik. Ő is azt mondja, inkàbb ne kickaztassunk. Kifogjuk. Így hát 1.5 óra alvás után, 6 handler:) hathatós támogatásával , 9 kutyával 10en indulunk neki az utolsó szakasznak. A győztes Nic Petit, már rég beért. Most megcsinálta, nem mint a CB 300on, 2 hete... 33 mérföld vár ránk. Tiszta hazai pálya, ebből kb 20 mérföld, ahol mindennap edzünk. Ez mondjuk nem favorizál engem , mert a kutyák ezt halálosan unják, nem lelkesek. De azert most pár mérföld utan belendülnek. Tolom én is a legjobb zenéket, fontos a jó hangulat , mert átragad a kutyákra- mint ahogy a rossz is... Egyszer csak szembe jön egy lámpa. Ki a fene tréningez most itt a versenypályán? Erre kiderül hogy egy versenyző. Közel érve látom hogy Geir az! 7 órával lenne mögöttem? Azt hittem már a csekkponton van. Liz mint kiderül Geir után jön, mint ahogy mások is. Látok egy lámpát előttem, kb 0.5-1 km re. Hátha be tudom hozni. De nem. Sőt! Hátulról utolér egy masik csapat és megelőz. Igaz hogy 13-14 kutyával, de ez akkor is lehangoló! Utolsó futamban már mi szoktuk lehajrázni a csapatokat , nem minket!! Hogy a negatív hangulat teljes legyen , rájövök, hogy nemcsak az utolsó futamban nem előztem meg senkit , de az azelőttiben sem, meg az azt megelőzőben sem. Az elejèn meg nem is szoktam! Hát ez krv lehangoló!! Az a csoda, hogy 19.vagyok a 30 fős mezőnyben. Úgy látszik mindig csak a csekkpontokon kevesebbet ülve előztünk meg csapatokat. Oké , ez ugyanolyan része a versenynek. De végül is boldog vagyok. A fő hogy megcsináltuk, az edzés jól sikerült , a 9 kutya jó állapotban van, most is 8.5 ös átlagot mennek . Ismerve ezt a pályát, ez első edzesfutamon is jó, nemhogy 250 mérföld után! Végül beérek, 19.ként. Ahogy mondtam kb félórával előttem ért be 4 versenyző is, ebből 3 a patakos:) Geir24 ., Liz 26. lett, ami szép teljesítmèny volt olyan 1-2 éves kutyáktól, melyeknek ez volt az első versenyük ( de hamarosan ők is indulnak az Iditarod-on!) Az én időm 61óra 37 perc , (amiből kb 5.5 óra alvás, a többi meló) , ami valószínű a leggyorsabban teljesített 300asom, de ez nem mérvadó, ezt a gyors , sima , egyenes pályát nem lehet összehasonlítani a Copper Basin vagy a Yukon Quest tüdőszaggató lejtőivel. Mikor hazaértünk, 24 óra pihenő után újra befogtam a csapatot, és mentünk megint 40+40 mérföldet egy campinggel. Miért? Hogy a kutyák szokják az Iditarod 24 órás pihenője után, hogy nincs lebzselés, újra fel kell gyűrni az ingujjat. Letelt hát a két, Iditarodra felhozó versenyem. Mindkettőn 19.lettem, és egyáltalán nem bánnám ha az Iditarod on is így lenne. Ennek viszont semmi esélye, Iditarod-on top20ba kerülni már-már mitikus, egyrészt 75 en indulunk, másrészt a mezőny tényleg a világ legerősebbje. Vannak musherek mint pl Dallas, aki egyetlen versenyen sem indul, csak ezen. Itt mindenki indul, aki számít. Én arra hajtok, hogy végigcsináljam, egy olyan kutyacsapattal, aki hajlandó továbbmenni Oroszországig a célvonalnál. Ha versenycélt is mellé teszek, akkor jó lenne a középmezőnyben, a 2. harmadban végezni . Olyan dolgok is történhetnek , hogy mindezt sutba dobva, a végigcsinálás a leggyönyörűbb sikertörténet lesz. Vagy a túlélés. Ahogy Mitch Seavey mondta a 2013as Iditarod után : - Egyik futamon belül 3x gondoltam arra, hogy megnyerhetem a versenyt, igen , meg fogom nyerni . Ugyanebben a futamban 3x jutottam el oda, hogy még végig se tudom csinálni. Néha a 2 véglet percekre volt egymástól. 2013ban, Mitch Seavey végül megnyerte, életében másodszor. Hihetetlen, de 24 napra vagyok , hogy elinduljak az Iditarodon. Kb 30 évre rá, hogy az álom megszületett.


Köszönöm hogy követtek, olvastok, és osztoztok az élményen.