Igen, kicserélem a vezérkutyát. Beattle hisztizik , es Dallas is mondta, hogy nem szeret már leadben menni. Kicserélem előre rakom Foxot és Jitterbug-ot. Lassan, de biztosan elindulunk. Phúú. (Immár 11 kutyával. Rivert -bár nem mondható hogy sérült lenne, de a háta eléggé befeszült, -óvintézkedésből Tolsonában hagyom . Dallasék szerint ez is jó döntés volt.) De szemben rögtön egy nyaktörő emelkedő jön... csupa víz leszek, mire feltolom. Nem jó így kezdeni egy 50 mérföldet/80 km- es futamot. Ráadásul miután felérek egy marker 100 m múlva azt mutatja menjek le egy hasonló nyaktörőn. De ott van egy markerekből kirakott X is, ami néha "do not enter"t, néha "danger/veszélyt" jelent. Mivel egy bála szalma is le van rakva, én úgy látom, úttorlasznak, továbbmegyek. Rosszul tettem. 100 méter múlva egy helybeli garázsába érek, ami zsákutca. Nemcsak a team-et kell megfordítanom- ez se egyszerű művelet- hanem mostmár másik irányból szögből kell ráforduljak a nagy lejtőre. Aminek a szélén egy nagy fa van kapufa gyanánt , és a szalmabála azért van ott hogy a kutyákat , szánt védje hogy ne súrlódjanak, ütődjenek a fához. Ennek legnagyobb esélye akkor van, ha valaki abból a szögből fordul rá, ahonnan én most kénytelen vagyok. Lerajzolom: ______\______ A. B. C. C-ből indulva konnyu a B nél lefelé kanyarodni, a B bal oldalán van a fenyőfa-kapufa, míg nekem az A bol indulva nehéz, főleg hogy ennél sokkal nagyobb volt a szög, inkább 45°os. Ilyenkor széles ívben kellene menni, ráfordulni, de a kutyák nem kalkulálnak a szánnal, neked kell. Futottam is , ahogy kell A felől , hogy a szánt úgy rángassam, hogy minél merőlegesebben menjen rá a lejtőre, de a térdem miatt ez nem sikerült csak annyira jól, hogy a kutyák oke, a szán oké, de én már nem tudtam jól felugrani a szánra és az legördült a kutyák után , nélkülem. Én kiestem , de még a szánt kifordítottam , így nem fut rá a kutyákra és könnyebben elakad egy bokorban. Így is lett. Lesétáltam, és innen folytattuk. Még 1 mérföldnyit sem távolodtunk a csekkponttól, de ez már meleg volt. A 2 új vezérkutya ment, de azt nem mondanám hogy rekordtempót diktált. Jön a Lajos tó, a Lake Louis. Ez egy hatalmas tó, 1/3a a Balatonnak. Itt éjjel fogok végigmenni, de nem előtte van az a nagy hullámvasút, emelkedő-lejtő-emelkedő-lejtő? Egyébként de. A francba. Ez most nem hiányzott. Már jön is. Ez kemény 50 mérföld lesz megint. A kutyáknak 4 óra van előírva az utolsó 60 mérföld előtt, de látva az indulásukat most, rájuk fér egy nagyobb pihenő. Végülis ez egy edzésnek felfogott verseny. Bár az utolsó 1-2 futam a mi specialitásunk, fájó szívvel lemondok a veretes hajráról, és inkább ráhúzom azt a 2 órát. Iditarod-on bírniuk kell az ilyesmit, de az év első 100 mérföldnél hosszabb menete, és rögtön 300. Közben gyönyörű tájakon megyünk, az egyik nagy lejtőn, két lábbal állok a féken! - érdekes módon - a lejtő felénél kivezet az út a lejtőről, és egy melleklejtőn folytatódik. Elég nagy mutatvány letérni, de sikerül! A Lake Louis ra letérve tényleg ránk esteledik. Nagyon érdekes az ég. A hátam mögött egy összefüggő lilás-barnás felhőfüggönyt hagyok magam mögött, fejem felett felhőtlen égbolt csillagokkal, előttem pedig fekete fellegek és olyan sötét, hogy mikor oda beérek, mintha valaki lekapcsolná a villanyt. Közben 1 mérföldön belül olyan 10° al hidegebb lett. Olyan -30°C lehet most. Innentől felismerem az utat, ugyanaz mint tavaly. Tavaly itt sérült le Rumor válla, és betettem a szánba. Mondom is neki: "Emlékszel Rumor? Itt már a szánba utaztál, most meg még talpon! Bravó, boy!" Korom fekete éjszakában vágtatunk tovább. Közben 2 csapatot még lehagyok. Minden kezdet nehéz , ez a futam kezdet is az volt, de felvettük a ritmust! A kutyák nem tűnnek fáradtnak már, es izgalmas lejtőkön, kanyarokon vágtatunk. Egy srác kétségbeesetten tolja a csapatát egy enyhe lejtőn, mi állvahagyjuk. Jól kikészítette a csapatát a végére. Beérek Mendeltnába, -30 fok körül van, ráadom a kutyakabátokat a kutyákra. 6 órás pihenő, ahogy ígértem. A tulajdonos, egy kissé becsípett 50es nő, mikor kérdezem, hogy steak van e, a saját másnapra félretett szeletét süti meg nekem. Karamellizált hagymával, isteni. Hála!! Itt már 40 órája csak 15 perceket alszom, kb 50 percet összesen 40 óra alatt. Itt sikerül 1 órát. Ez az utolsó alvásom a verseny ideje alatt, 4 óra 50 percet alszom 3 nap, 3 éj alatt. Így vágok neki az utolsó 100 km nek. Páran előttem indultak el. Őket remélem utolérem valahol! A kutyák megkapták a 6 óra pihenőt, könnyedén el is indultunk, mostmár totál verseny üzemmódban vagyok! Kicsit fáj a gyomrom, ennek nem örülök, de majd csak elmúlik. Már az első 5 mérföldön befogok egy előttem haladó csapatot, majd még egyet. Még egyet! Elhaladok egy táborozó mellett is! Pipa! Mostmár nem baj , ha nehéz a pálya, mert ez a gyengébbeket jobban lelassítja, mint minket. De annyira nem nehéz , es az üldözőket sem sikerül teljesen leszakítanom. Különösen az egyik van közel hozzám. Meg kell állnom zoknizni, még azon az áron is, hogy lehagy. El is megy mellettem. Gondoltam ha most pár perc előnyt nem tudok behozni, akkor úgyis gyorsabb mint én. A többiek nem érnek utol, mire befejezem. A friss , mély hó miatt rengeteg zoknit kell cserélni. Utánalódulok. Közben azon gondolkodom, hogy Nic Petit , aki 3.ként fordult az utolsó szakaszra, feladta, visszafordult. Hmm. Rájött hogy nen nyerheti meg és annyira lelassult, h nem akarta a kutyáit kifacsarni??( később kiderült h pont ez történt 4 mph -ra lassult, igaz frissebb havon, en most olyan 7 korul mentem). Nos , nézzünk előre! Közben 20 nál megálltam jutalomfalatokat adni a kutyáknak, ahogy a második futamon is. Mind megették. Inkább kevesebbet többször, mint sokat egyszerre; úgyhogy a repetát elhalasztottam. Üldözzük a férfit es csapatát , aki elhagyott , míg zokniztunk. Egyszer-egyszer látok egy fejlámpàt, aztán sokáig megint nem. Ez is taktikázik? Én inkább világítom az utat a kutyák előtt; annyira fényes holdvilág nincs. Órák telnek el: olyan 10 mérfölddel a vége előtt jókora többmérföldes szakaszt belátok: az emberem nincs sehol. 17es rajtszám, ennyit tudok róla. Ok, akkor elment , őt már nem érem utol. Hm. Azert gratulalok neki, ha az utolso futamon nagyobbat ment , mint én. Közben már az utolsó 6 mérföld van. Hideg van rendesen, szinten -30,-35° C korul. 2 napja még nulla volt, a meleg front es havazás miatt. Ilyenkor van overflow ! Lett is. Az egyik kis folyón átkelve ; a kutyák féltérdig mentek a latyakba, a kis folyó közepe beszakadt a szán bal vége és a bal csizmám alatt!!! Szerencsére a Neos vízálló , de -30 alatt azonnal ráfagyott körbe a víz. Mivel a kutyákkal is ez történhetett- üldözők ide vagy oda- meg kellett álljak, hogy gyorsan levegyem a zoknikat , ne fagyjon rá a lábukra a vizes zokni! Aki követett online, itt idegeskedett , miért állok ennyit pár mérföldre a céltól? Hát ezért...Mivel már kb 4 mérföld volt a célegyenesig, újat nem tettem, ennyit lehet menni zokni nélkül , és az üldözők se lehetnek messze. Végül beértem! Tolsonából 29.helyen indultam ki, az utolsó 2 futamon 10 helyet hoztam és 19. lettem! Ezzel megvalósult az a titkos cél, hogy a mezőny első felébe végezzek, hisz 38 ibdulóból az 1-19 az első fele!:) Sokan , nagy nevek is feladták , Nic Petit, tavalyi Iditarod 8., Vern Halter ( Yukon Quest győztes) , Sebastian Schnuelle ( Yukon Quest győztes) és mások. Kérdezem, hol a 17 es , aki előttem ert be, akarok neki gratulálni. Mondják: "nem ért be!" Mondom "mivaaan? Hát hiszen nem előztem meg..." " feladta, kihívta a handlert egy úthoz, aki felvette őt és a kutyákat" Egy szellemet üldöztem mindvégig!! {támogatói spot: pincér nélküli , touchpadről rendelés étteremben ? Petőfi 11 ben lehetséges .Kajahu.com} Egy párórás alvás után jött a díjátadó, a musher banquet . Az a megtiszteltetés ért hogy a helyi őslakos ( native) közösség a mezőnyből nekem szavazta a " Resilience Award" / Állóképesség Díjat és a vele járó pénzjutalmat! Megtiszteltetés, hiszen ezek az emberek évszázadok óta itt élnek, tudják mi az Állóképesség. Az "eltévedés , pluszkör után nem adtam fel" ez volt az indok, de én úgy éreztem , hogy ez járt nekem pl a térdem miatt még jobban is, mint emiatt, de erről persze ők nem tudhattak . A lényeg hogy a sors meg jutalmazott , és erre a díjra nagyon büszke vagyok! Köszönöm a 2 handlernek, Jessenek és Andrásnak, akik nagyon a kezem alá dolgoztak a csekkpontokon, a kutyáknak , akikkel együtt feszítettünk erőt a határokig- de ez egy extrém sport verseny, nem egy erdei kutya sétáltatás. Minden kutya jól van, töltik megérdemelt pihenőjüket, és készülnek fejben a köv versenyre, ami Willow300, feb 3. Köszönöm még egyszer a 6 külső támogatónak ( Attila , Péter, Árpád, Edina , Tibor , Eszter , Erika ) és a Csodalámpa Alapítványnak, akik miatt ez a 6 futam nemcsak rólam és a kutyákról szólt, hanem 6 életveszélyesen beteg magyar gyerek álmának teljesítéséről . Örülök, hogy épségben egészségben végigfuthattuk, teljesíthettük!! ❤️