Már nem is tűnt olyan magic carpet ride -nak az út, pedig ugyanaz az út volt, csak most visszafelé. The trail it is , what it is. Ha ez a kanyar beleíródott, akkor ezzel együtt kell venni. Az meg se fordult a fejemben, hogy akkor bukta az egész, feladom. Végülis 35 km-es kitérő lett, amit ráhúztam a többi csapathoz képest. Hallottam már 60 km-t, olvastam 60 mérföldöt később, de az igazság éppen elég. És ez a plusz táv is éppen elég volt! Nemcsak a plusz 3-4 óráról van szó, amíg ezt teljesítettük. Nemcsak a plusz pihenési időről, amit így ki kellett osszak a kutyáknak és magamnak . (4.5 óras futamnak indult, közel 9 órás lett belőle) . Ilyenkor több pihenést kell hagyni a kutyáknak. Ezenfelül , ami nem mérhető, hogy a verseny egészére nézve milyen fáradtsági faktort vittem be a kutyákba, ami később bumerángként visszaüthet. Amit rögtön eldöntöttem, hogy átalakítom a versenytervet. A 6 órás legnagyobb pihenőm a 3.csekkpontra Tolsonára volt időzítve, ezt most rögtön ki kell vegyem az első csekkponton, a kiírt 4 helyett. Itt most nagyon jól jött, hogy az 1es rajtszám miatt a 6 óra gyakorlatilag 7 óra 14 perc volt. Tolsonára áttoltam az itteni 4 órát, aztán majd meglátjuk. Dallas később megerősített, hogy ez jó döntés volt a kutyák érdekében. Sourdoughban a 2 handlerem , Jesse és András 23.00 körülre várt, ebből lett 03.00. Órákig utolsóként utaztam, és talán utolsóként is értem be a Sourdough i csekkpontra. A kutyák jól teljesítettek, Vandalt kivettem leadből, mert rá még később is szükség lesz, Tumble mellé Foxot beraktam. Fox sérülékeny, és az elején már akarom leadbe használni, ha kiesik, akkor elől teljesítse a rá eső adagot. Főleg a hátsó 2 talpa könnyen behasad, ezért ez extra figyelmet, kenegetést igényel tőlem. Mikor beérünk a csekkpontba, a kutyák fáradtak, de jól vannak. Többszörös kumuláció történt 35 mérföld helyett 32 nél táboroztam, ahogy írtam, "3 mérföld mindegy !" felkiáltással. A masodik 35 mérföld 40 nek bizonyult a valóságban , ehhez jött a 3, és a 22 eltévedés... ez már így 65 volt 35 helyett... Ki is jelentettem a 6 óras (7ó 14p) pihenőt. A kutyáknak ez volt a legjobb, nekem messze nem: ez a leglerobbantabb csekkpont volt: se víz, (se a kutyáknak, se embernek), se melegített helyiség... vagyis volt egy nagy vaskonténer kis kályhával, és elkövettem azt a hibát, hogy miután elrendeztem a kutyákat, bemásztam oda aludni. Szörnyű tett volt. A kályhától 10 centire már nem volt érezhető annak a hatása, cserébe az áthűlt fémre teríthettem le a hálózsákom. Ez lett volna a leghosszabb, legregenerálódóbb pihenőm- papíron. Sajnos 1.5 óra múlva olyan combizomgörcsre ébredtem, amilyet még életemben nem tapasztaltam! Mindkét lábamban! Üvöltenem kellett volna, de nem akartam felkölteni más mushereket, akik itt aludhatnak. Be volt hajlítva mindkét térdem kis szögben, de se jobban behajlítani , sem kiegyenesíteni nem tudtam egyetlen centit sem. Folytak a könnyeim a fajdalomtól és haraptam a szám szélét. Végül mikor percek múlva elmúlt, eldöntöttem, itt nem maradok. 1 órányit aludhattam. Végül megtaláltam a handler autót, ahol elpanaszoltam, hogy az orvos által javasolt magnézium tablettát ( izomlazító) is szedem, életemben először, erre most van életem legnagyobb izomgörcse. Jesse felvilágosított, hogy a görcs a dehidratáltságtól van. Hm. Az meglehet. Mivel csak jéghideg víz volt a csekkpontban, nem bírtam csak pár decit inni. Ittam amennyit tudtam. Majd megint aludtam egy órát, de megint izomgörcsre ébredtem. Ez kész. Nem elég, hogy eltévedek, térd és derèkproblémám van, nem tudok aludni rendesen az egyetlen igazi lehetőség , a nagypihenő alatt, hanem a 2 hátsó combizmom ( ami hátul fut be a térdbe, ez a 2fejű combizom, nem?) is élete legszarabb formáját hozza. És/mert dehidratált is vagyok. Szép. Végre elindultunk e horribilis csekkpontról, már reggel volt, a hosszú pihenő miatt utolsó helyen. Szegèny önkéntesek már összepakolva várták, hogy húzzak már el, hogy hivatalosan lezárhassák a Sourdough csekkpontot. Ugye a nyomás mindig az elsőn van. És az utolsón:) . Innen irány Meiers Lake (35 mérföld/55 km) nagyon hegyes völgyes terepen ( innen a kép a cikk alján), onnan meg 70 mérföld Tolsona, amit 2 adagban akartam megtenni. A térdem miatt a verseny előtt, tudva hogy tehnikailag ez a legnehezebb szakasz, azt mondtam, ha Tolsonánál ott vagyok, egybe-térddel, akkor végigcsinálom. Kifejlesztettem egy új szánozási tehnikát ; mindezt itt és most. Az alap, hogy a jobb lábamon lett a testsúly és a ballal fékezek ( ez eddig fordítva volt). Mikor egy bukkanó utan zuhan a szán a földre- ès ugye itt kell a térdnek teleszkópként tompítania- akkor jobb lábamnál lábbujjhegyre érkezem, tehát először a lábbujjaim tompítanak, majd a bokám, és csak harmadjára a térdem. Mivel ezt nagy figyelemmel és jelenléttel minden bukkanónál megvalósítottam, a térdem állapota nem romlott. A másik , amit tanultam a sérülés miatt, hogy sokkal rugalmasabb, kevésbé merev kell legyek. Ha a musher a táncos, és a trail a zene, minden bukkanó egy dallam, akkor nekem jobban rá kell hangolódnom a dallamra. Ha úgy tetszik, nem úgy kell táncoljak , mint egy férfi, hanem mint egy nő. Hullámzóbban, simulékonyabban. A sok friss hó isteni segítsèg és tompítás volt. Azonkívül az orvos azt mondta jegeljem a térdem. Ehelyett térden csúszva, naponta kb 4 x zokniztam fel, le 12 kutyát , 48 lábat, és ez megfelelt napi 4x jegelèsnek. Na ezek azok, amikor azt mondja Jack London, hogy "szar lapokkal kell jól játszani", jókkal bárki tud. Többet a térdemről nem is írok, mindezek , a kineziotapasz , a küldött reiki és imák, ( hála mindenkinek , aki küldött!), a homeopátia es vitaminok és az említett jegelés miatt a verseny végén JOBB volt a térdem , mint az elején! A derekamat meg elöntötte az izomláz, ott már nem éreztem semmit. Szóval még csak 1-2 mérföldre hagytam el Sourdought, mikor már szembejött a mezőnyt vezető Nic Petit. Az út a 2. és 3. csekkpont közötti út ugyanitt vezetett el. Mivaaan? 70 mérfölddel vezet előttem az első, mikor én -hivatalosan -70 mérföldet tettem meg, akkor ő már 140 et?! Hát ez nem segített az önbizalmamnak. Kérdezte is jelbeszéddel Nic, hogy "mi van?" Erre én visszajeleztem: "hát ... ez van". Aztán tovàbbsuhantunk ellenkező irányba. Sem ő , sem én nem tudtuk akkor, hogy a verseny végén előtte fogok végezni. {támogatói spot: facebook szomszédoknak: www.miutcank.hu : dobj be a közösbe 3 használati tárgyat, amit kölcsönadnál, és válassz 900 közül!} Megyek tovább. Állandóan azon parázok, nehogy elnézzem az irànyt. Érthetően. Jön Ryan Olson is, megnyugtat, hogy ez a jó út. Innentől nagy hegymászás van. A tó ( Meiers Lake) egyrészt magasan van, másrészt minden hegyet , ami köztünk van , meg kell mászni addig, le-fel. A kutyák jól bírják, a táj gyönyörű. Wheel ben ( a szánhoz legközelebb) Legend es Rumor van. Rumor miatt aggódom, a verseny előtti héten kisebb csomó volt az Akhilleszén, és felszisszent az edző futamok után, ha nyújtottam. Jen mégis alkalmasnak ítélte, és ebben ő a legjobb. Mindenesetre extra figyelmet kap tőlem. A kajálások is rendben vannak, futamok után mindenkinél jó az étvágy. Egyik hegyre vért izzadva fel, aztán lobogó hajjal/kapucnival le. A nagy hó miatt nem olyan veszélyes a terep, mikor tavaly itt 5x estem, de azért 1 most is összejön. Szűk erdei ösvényen. Semmi komoly. Annál komolyabb viszont az első versenyzőé, akinek először a szántalp csúszókáját ( plastic runner) érem utol, majd őt és összetört szánját. Inti, hogy neki ennyi volt. Nem sokkal később jönnek is érte a snowmachineosok. Beérek Meiers Lakeben, ez szuper csekkpont, van melegvíz is és jó étterem. Jesse és András nagyon jól a kezem alá dolgozik, amit lehet, szuper segítségek. Rengeteget eszem, iszom, 20 perc marad alvásra. Mondják, hogy nem jó a trackerem, de újraindítják. Később megint, de ha jól tudom, teljesen jó nem lett, az engem online követők nem kis bosszúságára... Meiers Lakeből szinte csak lefelé megy vissza az út Sourdough felé. Később nagyon meredek tüdőkiköpős fel le menetek. Kiizzadok, mint állat, ez nem jó jel. A kutyaszánversenyzés az egyensúlyok játéka: hidratáltság, izzadás, idő, sok sok tényező figyelembevételével. Nomeg a legnagyobb figyelem a kutyákon van: mozgása, evése, széklete, szeme, 12 kutyán rögtön. És a trailen. Nyílt víz, jávorszarvas... markerek:))) Mindemellett , ez fizikailag megterhelő, és nem sokat alszom. Így érkezem meg, iszonyat hóesésben a 2. kinti táborhelyemhez, amit 35 helyett 39 nél tudok leverni , mert szűk erdei ösvényen nem volt alkalmas kempingspot. Itt most nagyon jó helyünk van. Gyors " tűzrakás", hogy a kutyák minél hamarabb egyenek, aludjanak, regenerálódjanak. 3 óra a táboridő. Nekem 15 perc alvás jut. Az megvan , mikor éjjel 03.10 kor felhúzod az ébresztőt 03.25 re???? De itt is sikerül a szànszéken ülve, fejemet a handlebar-nak támasztva 15 percet aludni. Ezek aranyat érnek! A kutyák nem lelkesek, mikor el kellene indulni. Mikor zoknizom félálomban tartják a lábukat, de ők közben alusznak. Nyoma sincs már az ugatva nekifeszülök a hámnak, jobb esetben állnak, néhányan már felhámozva is visszafeküsznek. Hm. Vezérben Beattle van és Vegas. Elindulunk. 31 mérföld Tolsona, ott 4 órás lesz a pihenő. Mikor bemelegednek, már nincs baj. A csekkpont felé már vannak kisebb hallucinációim is. Katonai drótkerítést, kaput látok ott , ahol nincs. De ezek csak 1-1 masodpercek, nem úgy mint tavaly. Végül egy fejlámpát látok, ami nem hallucináció. A kutyák szószerint meglódulnak! Érzik talán , hogy ez egy verseny? Végül szem elől tévesztem a fejlámpás csapatot. Megálltam zoknikat pótolni, hogy ne azután kelljen , ha már megelőzöm. Ennyi alatt elhúzott. Később kiderült,,hogy nem. Csak lekapcsolta a lámpát. Oldest trick in the book, hátha lelohasztja a lelkesedését az üldözőnek, aki már nem látja. Mégis utolértem, lehagytam. Később a bush-lakó musher ( hasig érő vörös szakállal) azt mondta, azért kapcsolta le, mert a kutyák így 2 mph val gyorsabban szaladnak. Mert holdvilág van. Ezzel együtt lehagytam őt és még egyet, és egy harmadikat utolértem a becsekkolásnál. Mondta is a verseny marshall, hogy milyen jól néznek ki a kutyáim. Csekkponton 20 perc alvásra volt időm, mert wc zés és egyéb dolog is akadt. Itt vagyok Tolsonánál, 2 futammal a vége előtt! Azt mondtam, ha itt vagyunk, ha már eddig bírta a térdem , akkor már végigcsináljuk!! A 4 órás pihenő után kilövünk, mint a nyíl a csekkpontból... ja, nem. A csapat nagyon fáradt. Miután be vannak fogva, felhámozva, mind le is van feküdve. Egyenként állítom fel a kutyákat, de mire előre érek, a hátsók már megint lefeküdtek. Ilyen még nem volt a 2 év alatt. Elindulunk nehezen, de Beattle es Dalley a 2 vezérkutya megáll. Beattle a legöregebb, Dalley csak vezértanonc. Megállnak, és a swingek túlmennek rajtuk, egy kisebb gombolyagot alkotva. Megállok. A csekkpontba az emberek már kezdenek sztorit szimatolni, figyelnek, és mi tagadas nekem is eszembe jut Brent Sass tavalyi sztorija. Mi legyen? Vezérkutyát cseréljek?